Ha jó a légzéstechnikád, 70%-ban jó a hangképzésed is. Ez mit jelent?

A légzéstechnika egy szakkifejezés. Tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy amikor tudatosan foglalkozunk a hangképzéssel, meg kell fogalmazzuk a légzés helyes módját.

Tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, mint újra megtanuljuk, amit már tudtunk, hiszen amikor megszülettünk, a légzésünk is szabályosan működött. Mondhatnánk, hagyni kell, hogy a testünk végezze el a maga dolgát. Csakhogy az évek során ez a spontán jól működő rendszer az esetek többségében elromlott.

A tüdő nem izom, önálló mozgásra képtelen. Légzőszervi izmok mozgatják, melyek közül a hangképzés szempontjából a rekeszizom a legfontosabb. A rekeszizom a vegetatív idegrendszer által vezérelt, automatikusan működő , tányér alakú izom. Elválasztja a mellkasi és hasi részt egymástól. Középső részén domború, mely domborúság a belégzésnél lehúzódik (helyet adva a tüdő tágulásának), kilégzésnél felhúzódik (mintegy kipréselendő a levegőt a tüdőből). Ezt a munkáját végzi megszakí­tás nélkül az első lehelletünktől kezdve az utolsóig. Megvan a sajátos ritmusa.

Ez a ritmus azonban rögtön megváltozik, ha hangadásra kerül sor. A rekeszizom pontosan tudja, hogy a hangképzésnél a kilélegzett levegőre van szükség, így szinte visszatartja magát. (A kilégzés elnyúlik, a kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagot és attól kezdve a levegő és hang azonos.) Ezt a tartást az egész folyammattal együtt tudatosítjuk, a tanulás során gyakoroljuk és hasznunkra fordítjuk.